A Városháza

 Az 1901-ben neoklasszicista stílusban épült városháza a mai napig meghatározza a Kossuth tér hangulatát. Helyén egykor a Petrich család háza állt, itt született a magyar történelmi és művelődéstörténeti festészet megteremtője Orlai Petrics Soma. Barátja, a költő Petőfi Sándor többször is ellátogatott Mezőberénybe, itt írta utolsó versét (Szörnyű idő címmel), innen indult utolsó útjára a segesvári csatába. (Németh László: Petőfi Mezőberényben)  A régi községháza (mellette jegyzői hivatal állt) megépítését Skolka András (1777 - 1816, a város, a megye első gimnáziumának igazgatója, Mezőberény ma így mondanánk "tudós helytörténésze") két bíró tevékenysége eredményének tarja.  Nikolaus Hoffmann és Szászky János szorgalmának köszönhetően épült meg a község háza, benne bírósági terem valamint egy másik (terem) a községi szakácsnő számára lakásként és a községi alkalmazottnak (kisbíró) tartózkodására szolgáló szoba, ezen kívül volt egy külön szoba idegen urak részére, akik előfogattal érkeztek és itt kellett éjszakázniuk, vagy hivatalos ügyben érkeztek. Voltak itt istállók mind a község, mind az érkezők számára, továbbá pince és börtön is. Az épület majdnem szomszédos volt a berényi esperességi gimnáziummal, vagy ahogyan akkor nevezték a „latin” iskolával, melynek tulajdonosa korábban, (míg 4500 forintért, igen jutányos áron el nem adta), Oertel Zacharias helybeli német evangélikus lelkész volt.
 A mai városháza tervezője, Bach Nándor Vácon született 1842. május 22-én, Mezőberényben hunyt el 1905. április 22-én. Építész, tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. 1869-ben gépész- és építészmérnöki diplomát szerzett, majd a rajztanári vizsgát is letette, s előbb Sopronba volt rajztanár /1869-1872/, azután Nagyváradon /1899-ig/, ahol terveket rajzolt az ortodox (Nagyvárad-újváros) zsinagóga számára. Szatmárnémetiben az új (mai) nagyzsinagóga (Várdomb utca) tervezése is a nevéhez fűződik, ez az 1890-ben épült nagyváradi eklektikus stílusú zsinagóga tervrajzai szerint készült. Mint festő is működött. A váci székesegyház és a Vác környéki templomok belsejéről készített akvarelljeit a Magyar Történelmi Képcsarnok őrzi.
 Az épület tervezése, építése kissé a múlt homályába vész, mindenesetre kalandosnak mondható, hiszen az eredeti tervek, elképzelések a városházát a régi épület helyére képzelték, a mostani pedig nem ott áll. "Mező-Berény községben építendő községházának leírása” című dokumentumban olvashatunk erről. A korabeli leírásból a következőket tudjuk meg a tervezett új városházáról: A „Nagy utzán, a 1358, 1359. h.r.sz-on, a 1179 ¤-öl terjedelmű 430 és 431” házszámú telken fog épülni a „mostani” községház és a volt jegyzői lak lebontása által nyert területen, mintegy 1114 m2 területen. A telek utcai vonala keletre fekszik. 
 A tervezésnél a jövedelmezőségre is tekintettel kellett lenni, mert a község csak községház építésére 110-115 ezer koronát kiadni anyagi viszonyainál fogva képtelen volt. (Ezért) Alapul (földszinten, alul) boltok és – nem lakások – építése lett elhatározva, ezek száma a telekhez képest 8, illetve az áthelyezendő anyakönyvi hivatal és adópénztárakkal együtt 10, ezen tíz bolt után kezdetben – 4,5 évre – évi 4-5 ezer korona bér várható, mely azutánra 5-8 ezer koronára biztosra tehető. A dokumentum hangsúlyozza, hogy ezen a helyen boltok nyitása okszerű és a legalkalmasabb hely, a hivatalok egy helyen, az emeleten fognak működni.
 A boltokba és az épületbe elkülönített bejárón, (kocsibejárón is) lehet bejutni, melyet élre rakott téglából építettek volna. A bejáratból két lépcső vezet fel a földszinti folyosóra jobbról és balról, ez utóbbi a főlépcső, innen jutunk fel (30 lépcsőfok) az emeletre, a hivatalos helységekbe. Egyebek mellett az épületben kis könyvtár is helyet kap, mint ahogyan a nagytermet terv szerint az esküvői násznép is használhatja. A korabeli igényeknek megfelelően 3 üléses WC-t  is beterveztek.
 Az épületnek homlokzatát 72 méter hosszúra tervezték, ezt egy fő és négy mellékkiszögelés díszíti. A középső rész körként emelkedik ki, magasabb a többinél (nagy terem), az ehhez kapcsolódó két mellék kiszögelés toronyként kapcsolódik hozzá a terv szerint.
 Az udvarra haladva a főlépcső alatt kap helyet a két börtön (női és férfi) ezek közös előtérből nyílnak. A régi épület anyagából az Eötvös utcára nézve istállót és más épületet (4-6 ülésű árnyékszék) kívántak építeni. 
 Fő építészeti szempont: „természetes, hogy minden az épület czéjainak megfelelően … úgy, hogy a kettő: szilárdság, lakhatóság és csín ellegyen érve.” 
 A korábbi tervet 1900. március 23-i dátummal Tiszay Géza mérnök a királyi építészeti hivatal nevében elutasítja, felülvizsgálatra utalja, egyben pályázat kiírására kéri, utalja a várost. Ekkor kerülhetett képbe, mai nyelven szólva, a leendő városháza elhelyezésére a mai hely, azaz a régi Petrics-ház.  A  Petrics – házat elárverezték, mert az öreg Petrics nem tudta megtéríteni az Árvabizottmánynak a Kossuth-bankók kötelező beszolgáltatásából származó kárt. Orlai, a fia, aki öccsének szánta az épületet, egy összegben nem tudta kifizetni. Az árverés 1860-ban (esetleg pár évvel később) esett meg. Az épület 1899-ben Füchsel Adolfné tulajdonában volt, jó állapotban állt, ezt tudjuk róla, illetve, hogy a község vélhetően tőle vette meg. A Füchsel család iparos-kereskedő család volt Mezőberényben. A 19. század végén, több hasonnevű család élt a fővárosban, Erdélyben és az ország más területein, mindahányan iparos-kereskedő családok voltak.
 Az új tervet Bach Nándor mérnök készítette. A főhomlokzat hossza 26,45 méter, a Petőfi úti szárny 36,1 méter, a Békési úti 20,2 méter. A földszinten különféle irodák kapnak helyet, az emeleten alakították ki a 108 m2 –es közgyűlési termet, valamint a 45,35m2 –es kis tanácstermet. Megjegyezendő, a régi időkben nem csak könyvtár, de Petőfi-szoba is volt berendezve az épületben.   A község akkori mérnöke Harsányi Frigyes ellenőrizte a felülvizsgált terveket. Dékány András és Gombos Imre vállalkozók nyerték a felépítés lehetőségét. Az összes költség 116.291 koronába került és „rekord időben felépült”, fél év alatt. Az udvaron állt a börtön épülete, melyet Schaffer József és Frei Márton kőművesek építettek 46.579koronáért. 
  A Városháza falán található emléktáblák egyike: Petőfi Sándor (1899). A község nagy ünnepséget rendezett a költő emlékére. Szülőhelyünkről indult utolsó útjára, a segesvári csatába a költő, Csipkár Pál volt a fuvarosa. Állítólag Baltha János ingében, mert hogy Baltháné elcserélte az ura ingével, ő mosott ugyanis Petőfire a fáma szerint.(Csak egy a sok Petőfi anekdota közül.)  Az emléktábla (szövege: Petőfi! Innen ragadott el a végzet, Harcok terén keresni dicsőséget, Innen távozva ért utol halálod, S leltél halálban halhatatlanságot. Kegyeletül: 1899. évi julius hó 30-án. Békés-megyei Közművelődési Egyesület.) Felavatása alkalmából Petőfi-ünnepélyt rendeztek, melyen megjelent a megye és az ország „közönsége”. A Békés című hetilap szerint: a mezőberényi ünnepség a budapestivel és a segesvárival egy szinten, a vidékiek közül az első helyen állt. Az utcákat és házakat zöld gallyakkal, virágokkal, lobogókkal díszítették. Az érkező vendégeket bandériumok fogadták, pl. a vasúttól 60 tagú lovas bandérium kísérte a vendégeket. (Az ünnepséget szervezők vezetője Horváth János postamester volt.) A német evangélikus templomban díszközgyűlés tartottak, Szabolcska Mihály a jeles költő elszavalta ez alkalomra írt versét. Petőfi album is készült, ebbe írták véleményüket a meghívott potentátok. Hajnaltól éjfél utánig zajlott az ünnepség.  
 Ha a Petőfi-ünnepségen nem is, de a három évvel korábbin bizonyára megszólalt a község ágyúja is, emelve az ünnepség és a település tekintélyét. A történtekről Mikszáth Kálmán lapja, az Országos Hirlap 1898-as februári száma tájékoztat. Az ágyúszó vagy tulajdonképpen a mozsár durrogtatás – írja a lap -  kedves hagyománya a vidékieknek, s nem szívesen válnak meg tőle ünnepségeiken. A  Békés megyei alispán pedig éppen ezt tette. Határozata kimondta, hogy ezentúl semminemű ünnepségen nem szólalhat meg a település ágyúja. A mezőberényi Közművelődési Kör a belügyminiszterhez felebezett a döntés ellen. „S most várja, mit mond a belügyminiszter: legyen-e ágyúszó, avagy ne legyen?” (A döntés? ....)
 1896-ban szintén hatalmas ünnepséget tartottak településünkön. Zászlódíszbe öltözött Mezőberény, a polgári és elemi iskolákban, valamint a templomokban, továbbá a községházán szónoklatok hangzottak el. Különösen kitűnt Jeszenszky Károly lelkész hatásos beszéde. A különböző ünnepségek közül kiemelkedett Fejérváry Celesztina őméltóságának ünnepsége. 20 holdas parkjában lóversenyt, lovas mutatványokat rendeztek. Az ezredéves jubileum emlékére létesítették községünk egyik ma is meglévő zöld területét, a „népligetet”. A Budapesten megrendezésre került országos kiállításon számos mezőberényi polgár vett részt s nyert különféle elismeréseket a mezőberényi termékeknek.  A jeles alkalomból a község  ( A valamikori börtön épülete.)    emlékérmet veretett.
 Az épület falán található emléktáblák:  Centenárium (1948), Orlai Petrics Soma szülőháza (1974), Millecentenárium (1996), Millennium (2000).
 Az elfeledett budapesti szobrászok közé tartozó Vass Viktor (Szombathely, 1873. május 8. – Budapest, 1955. február 2) első világháborús emlékműve áll a városháza épülete előtt. Bécsben tanult, az Iparművészeti Akadémián, majd hat éven keresztül Tilgner Viktor mellett dolgozott. 1901-ben költözött Budapestre, 1909-től a Műcsarnok kiállításainak is résztvevője volt. A Százados úti művésztelep egyik kezdeményezője, 1911-től egészen haláláig munkálkodott itt. Művei között közel háromszáz síremlék, harminc hősi emlék szerepel. A berényi emlékművet 1928. július 1-én leplezte le József főherceg. Lépcsőzetes posztamensből emelkedik ki az obeliszk, a 7 méter magas fehér kőoszlop, tetején nyitott szárnyú bronz turul. (Melynek el - és újra feltűnéséről városi legendák keringenek napjainkig.) Az oszlop tövében, a talpazaton egy bekötött fejű ércből öntött honvéd áll, jobb kezében lábhoz tett fegyvert, a balban pedig országcímert tart. Az oszlop minden oldalán az elesett hősök nevei olvashatók, hiszen az első világháborúban elesettek mellé felkerültek a másodikban elesettek, majd pedig az elhurcoltak nevei is. A névsorukat tartalmazó emlékkönyv története, sorsa sajnos szintén ismeretlen. Bízzunk benne, hogy valahol gondosan őrzik, óvják, egyszer talán még elő is kerül.

Előkerült.... A gyönyörűen kötött könyv Kner Erzsébet iparművész munkája. (Lásd külön oldalon)